Itt található a Belga-féle Fehérlófia végig, plusz alatta a szöveg, hogy követni is tudjátok.
Egyszer volt, vagy nem volt, volt egyszer egy Fehérló,
Aki szült egy fiút, akit 7 évig szoptatott,
Majd megkérte, hogy húzza le a tölgyfa kérgét,
De a fiú nem volt elég erős, hogy lehúzza a kérgét
Ezért a Fehérló újabb 7 évig szoptatta,
Majd megkérte a fiút megint ugyanarra
Ezúttal már sikerült, lehúzta a kérget,
Erre az édesanyja különöset lépett
- Látom fiam, erős vagy már, eredj a világba,
én itt megdöglöm - mondta, azzal meg is döglött
A Fehérlófia egyet se tétovázott,
Azonnyomban nyakába vette a világot
Bandukolt egyedül, békésen az erdőben,
Hamar bele is botlott Fanyűvőbe
Mondja neki: - Adj Isten! - nyíltan, kedvesen,
Mire amaz meglepően eképpen:
- Jó napot kutya, hallottam híred,
gyere má' ide, oszt csavarintok egyet
rajtad, papíron erősebb vagyok,
odacsaplak mingyá, oszt eszek majd egy nagyot
- Majd én csavarintok egyet rajtad,
s már a földön vagy, pedig nem is hagytad
- Győztél Lófiú, hadd szolgáljalak!
- Gyere velem Fanyi, mutatom az utat
Megyünk, mendegélünk, látjuk ott egy alak,
Na ez már valamivel nagyobb falat
- Jó napot te kutya, Kőmorzsoló vagyok,
vártam már hogy erre gyere, morzsolnék egy nagyot
Pont ilyen Lófiúkat ropogtattam el,
A "Kőmorzsoló visszatér 2"-ben
- Egy, kettő, három és négy,
odaváglak Morzsi, ha ökölre mégy
elfenekellek te kemény legény,
van még nálam pofon, hát kérsz-e még?
- Már az első csavarintásodnál tudtam én,
hogy szeretnék nálad lenni szolgálólegény,
kérlek hát engedd meg nekem,
a kásádat hadd én főzzem meg
Hárman indultak tovább, de alig léptek párat,
Máris egy újabb fura arcot láttak
Úgy gyúrta a srác a vasat, mint más a tésztát,
Csak ő nem dolgozik semmilyen disco-bejáratnál
üdvözli a Fehérlófia nyíltan, kedvesen,
Mire amaz meglepően, eképpen:
- Jó napot te kutya, na hogy ityeg a fityeg?
Vasipari Géza, a vasgyúró vagyok,
hallottam, kemény vagy, na meg erős is vagy,
na gyere, csak figyeld a lábmunkámat
- Úgy jössz nekem mint egy muflon,
de laposra verlek, és leszel teflon
- Lenyomtál Lófiú, mint a bélyeget,
mostantól halálomig hű szolgád leszek
- Most már hárman szolgálnak,
hibáztak, amikor lesajnáltak
Fanyi, Morzsi, Vasi, gyertek velem,
aki kötekedik, azt földhöz verem
Letáboroztak, majd ketten a Fehérlófiával mentek,
Fanyit otthagyták, hogy a kását kevergesse
Főzte, keverte, nyugodtan henyélve,
Mire amonnan előpattant egy furcsa szerzet
- Én vagyok a környéken a legnagyobb pronyó,
én vagyok a Pokolban a leginkább szenyó,
add nekem a kását, ha nem akarsz bunyót,
én vagyok a Hétszűnyű Kapanyányimonyók
Ha nem adod nekem, megszívod, nagyó',
Megeszem a hasadról, nem is lesz bunyó
Mer' én vagyok itt a legnagyobb genyó,
én vagyok a Hétszűnyű Kapanyányimonyók
A másik két hős is ugyanígy megjárta,
Negyedik nap a Lófiú vigyázott a kására
- Add ide a kását, Fehalófaja,
vagy megeszem a hasadról, sok lesz az a kaja
Mit nézel? Mit nem értesz Fehalófaja,
Fehalófaja, Fehalófaja
- Uuuh, milyen aljas vagy,
leszakítom mindgyá' a szakálladat
Oooh, milyen gonosz is vagy,
odacsapok egyet, hogy földhöz ragadsz
Fanyi, Morzsi, Vasi, nézzétek meg, mit fogtam,
Ezzel a lapáttal egy órán át klopfoltam
Ne már, eltűnt a Koponyányimonyók,
Keressük meg, hova ment el, gyertek velem, Pronyók
Mentek egy hétig, mendegéltek,
Találtak egy lyukat, az Alvilágba
Fanyi font gyorsan egy kosarat, kötelet,
De lemenni a lyukba persze nem mert,
Ahogy Morzsi és Vasi sem volt elég bátor,
Csak a Lófiú volt legény a gáton.
Leérkezett hát Fehérlófia az Alvilágba,
Alig ment kettőt, nézett hátra,
Ott állt a Kapanyányimonyók háza,
Benne a Monyók tükör előtt,
Szakállat kefélt, olajozott,
Kását főzött, nagy adagot
De megégett a kásától a törpének a hasa,
Mert megette a hasáról a kását a Faja.
Elbánt vele a Lófiú majd továbbment,
Gondolta, szétnéz, mielőtt felmegy
És hirtelen mire lett figyelmes?
Rézmező, rézerdő, középen vár,
Talán érezte, hogy ott talál egy királylányt.
Odament hát, aki így fogadta:
- Mit keresel itt felvilági, hol a madár se jár?
Most jaj neked, az én uram a 3-fejű sárkány,
Ha hazajön és meglát, azonnal szétvág,
- Lókutya, az életeddel játszol-e,
Gyere ki a szűrömre, játsszuk le!
- Atya-gatya, mekkora nagy 3-fejű sárkány,
ellátom a baját, ne aggódj, királylány,
mert én vagyok a Fehérlófia, a Faja,
nem leszek a sárkánynak reggelire kaja.
Győztem, lenyomtam a sárkányt,
gyere velem fel, csodaszép királylány
Akinek az egyik szeme sírt, a másik nevetett,
Mert dolgozott benne a testvéri szeretet
- Nővéreim túszejtői sárkányok,
kapsz értük apámtól fél királyságot,
és a legszebb húgomat.
Megfűzte a srácot.
Elindultak hát ketten a két sárkány ellen,
S a Lófiú hirtelen mire lett figyelmes?
Ezüstmező, ezüsterdő, középen vár,
Tudta már, hogy ott talál egy királylányt
Bement hát, aki így fogadta:
- Mit keresel itt felvilági, hol a madár se jár?
Most jajj neked, az én uram a 7-fejű sárkány,
Ha hazajön és meglát, azonnal szétvág
- No, kutya, véget ért az életed,
megölted az öcsém, a legkisebbiket!
- Aszta-paszta, mekkora nagy 7-fejű sárkány,
ellátom a baját, ne aggódj, királylány,
mert én vagyok a Fehérlófia, a Faja,
nem leszek a sárkánynak ebédre kaja.
7 fej odalett, a sárkánynak vége lett,
Elindultak végül a legfiatalabb lány fele,
És a Lófiú már messziről kiszúrta:
Aranymező, aranyerdő, középen vár,
Gondolta, akkor talán kihozza a királylányt.
Bement hát, aki így fogadta:
- Mit keresel itt felvilági, hol a madár se jár?
Most jajj neked, az én uram a 12-fejű sárkány,
Ha hazajön és meglát, azonnal szétvág
- No, végre itt vagy, te bolhás Kutya,
mit mondtál, hogy is hívnak? Fehérlófia?
Megölted két öcsémet, ezért vagyok pipa,
gyere ki a szérűmre, lealázlak, Kutya!
- Huju-jujuj, mekkora nagy 12-fejű sárkány,
ellátom a baját, ne aggódj, királylány,
mert én vagyok a Fehérlófia, a Faja,
nem leszek a sárkánynak vacsira a kaja.
12 fej odalett, a sárkánynak vége lett,
Elindultak hazafelé, pokolból a felszínre,
Először a három nő ült be a kosárba,
Persze, hogy a Lófiú a végén pórul járta,
Mert Fanyűvő, Kőmorzsoló és Vasgyúró,
Voltak olyan szenyók és pronyók,
Hogy a kosarat neki már nem engedték le,
És még a három nővel is megléptek,
Várt egy darabig a Fehérlófia,
Aztán elment. Eleredt, szakadt az eső,
Felvette a szűrét, hogy óvja az irháját,
Majd hirtelen mit lát?
- Jaj, hogy csiporog ez a három kicsi griffmadár,
jó lenne nektek három meleg kis kabát,
ömlik az eső, meg fogtok fázni,
odaadom a zakómat, így nem fogtok ázni.
- Megjött a Griffpapa, hello!
Kié ez a kínai-piacos zakó?
Ki takart be titeket, na ki vót?
Mondjátok meg, nem bántom, frankó.
- Hé griffmadár, grifimadár,
az ottan az én jakóm,
hé griffmadár, ne bántsál,
nem vagyok én fészekrabló
- Gyere elő felvilági Sean Paul,
látom már hogy nem vagy egy tapló,
amit a fiókákkal tettél, az baró,
kívánj bármit, teljesítem, nem leszek bunkó
- Ha felvinnél a felszínre, az volna a jó,
akad még nekem ott egy-két tennivaló
- Oké, itt van a sarkon egy diszkont,
hozzál onnan kenyeret meg bacon-t,
Hármat hozzál, ne egyet, ne kettőt,
azzal fogod tömni a bendőm
Hazavitte hát a hátán a griff a fiút,
Aki útközben adagolta kérésre a húst,
Csakhogy idő előtt elfogyott a szendvics,
Levágta hát kezét-lábát, hadd egye meg azt is,
Mert a madár enni kért, ő meg adni sosem fél,
Gondolta, így odaér, bár a lába veszni kél
Persze látta ám a griff azonnal, mikor odaértek,
Hogy a Lófiúnak a tagjai teljesen eltűntek,
Biztos van rá módszer, vizsgálta a griff,
Odarepült hozzá, volt nála egy tipp:
- Bocsika, hogy nem bírtam a tempót,
Hát bizony elég rosszul nézel ki, ez nem jó,
Figyelj, itt van egy Rosé a Bock-tól,
Majd kezed-lábad kinő ettől a bortól
Ahogy a griff megmondta, keze-lába kinőtt,
Hétszer betyárosabb lett ott helyben, rögtön,
Elköszöntek, megköszöntek egymásnak mindent,
A mutáció után persze egyből a csajokért ment.
Hazamentek apához, akitől megkapta a királyságot,
Nászajándékba a gyönyörű királylányához,
Így ment zsinórban, minden sikerült neki,
Övé lett a legjobb nő, ő volt a legnagyobb zseni.
Boldogan, vígan éltek-haltak,
Máig is, ha meg nem haltak azóta...
Még több magyar irodalom ...
Még több tanuljunk Belgával ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése