Tanulj szórakozva!: magyar

Balassi Bálint: Egy katonaének - a Misztrál feldolgozásában, egy kis videóval, képekkel a török háborúk idejéről.(Klibanophoros jóvoltából)

BALASSI BÁLINT (1554-1594): Egy katonaének

Vitézek, mi lehet ez széles föld felett
szebb dolog az végeknél?
Holott kikeletkor az sok szép madár szól,
kivel ember ugyan él;
Mező jó illatot, az ég szép harmatot
ád, ki kedves mindennél.

Ellenség hírére vitézeknek szíve
gyakorta ott felbuzdul,
Sőt azon kívül is, csak jó kedvébűl is
vitéz próbálni indul,
Holott sebesedik, öl, fog, vitézkedik,
homlokán vér lecsordul.

Veres zászlók alatt lobogós kopiát
vitézek ott viselik,
Roppant sereg előtt távol az sík mezőt
széllyel nyargalják, nézik;
Az párduckápákkal, fényes sisakokkal,
forgókkal szép mindenik.

Jó szerecsen lovak alattok ugrálnak,
hogyha trombita riadt,
Köztök ki strázsát áll, ki lováról leszáll,
nyugszik reggel, hol virradt,
Midőn éjten-éjjel csataviseléssel
mindenik lankadt s fáradt.

Az jó hírért, névért s az szép tisztességért
ők mindent hátra hadnak,
Emberségről példát, vitézségről formát
mindeneknek ők adnak,
Midőn, mint jó rárók, mezőn széllyel járók,
vagdalkoznak, futtatnak.

Ellenséget látván örömmel kiáltván
ők kopiákot törnek,
S ha súlyosan vagyon az dolog harcokon,
szólítatlan megtérnek,
Sok vérben fertezvén arcul reá térvén
űzőt sokszor megvernek.

Az nagy széles mező, az szép liget, erdő
sétáló palotájok,
Az utaknak lese, kemény harcok helye
tanuló oskolájok,
Csatán való éhség, szomjúság, nagy hévség
s fáradtság múlatságok.

Az éles szablyákban örvendeznek méltán,
mert ők fejeket szednek,
Viadalhelyeken véresen, sebesen,
halva sokan feküsznek,
Sok vad s madár gyomra gyakran koporsója
vitézül holt testeknek.

Óh, végbelieknek, ifjú vitézeknek
dicséretes serege!
Kiknek ez világon szerteszerént vagyon
mindeneknél jó neve,
Mint sok fát gyümölccsel, sok jó szerencsékkel
áldjon Isten mezőkbe!

Itt található a Belga-féle Fehérlófia végig, plusz alatta a szöveg, hogy követni is tudjátok.

Egyszer volt, vagy nem volt, volt egyszer egy Fehérló,
Aki szült egy fiút, akit 7 évig szoptatott,
Majd megkérte, hogy húzza le a tölgyfa kérgét,
De a fiú nem volt elég erős, hogy lehúzza a kérgét
Ezért a Fehérló újabb 7 évig szoptatta,
Majd megkérte a fiút megint ugyanarra
Ezúttal már sikerült, lehúzta a kérget,
Erre az édesanyja különöset lépett

- Látom fiam, erős vagy már, eredj a világba,
én itt megdöglöm - mondta, azzal meg is döglött

A Fehérlófia egyet se tétovázott,
Azonnyomban nyakába vette a világot

Bandukolt egyedül, békésen az erdőben,
Hamar bele is botlott Fanyűvőbe
Mondja neki: - Adj Isten! - nyíltan, kedvesen,
Mire amaz meglepően eképpen:

- Jó napot kutya, hallottam híred,
gyere má' ide, oszt csavarintok egyet
rajtad, papíron erősebb vagyok,
odacsaplak mingyá, oszt eszek majd egy nagyot

- Majd én csavarintok egyet rajtad,
s már a földön vagy, pedig nem is hagytad

- Győztél Lófiú, hadd szolgáljalak!
- Gyere velem Fanyi, mutatom az utat

Megyünk, mendegélünk, látjuk ott egy alak,
Na ez már valamivel nagyobb falat

- Jó napot te kutya, Kőmorzsoló vagyok,
vártam már hogy erre gyere, morzsolnék egy nagyot
Pont ilyen Lófiúkat ropogtattam el,
A "Kőmorzsoló visszatér 2"-ben

- Egy, kettő, három és négy,
odaváglak Morzsi, ha ökölre mégy
elfenekellek te kemény legény,
van még nálam pofon, hát kérsz-e még?

- Már az első csavarintásodnál tudtam én,
hogy szeretnék nálad lenni szolgálólegény,
kérlek hát engedd meg nekem,
a kásádat hadd én főzzem meg

Hárman indultak tovább, de alig léptek párat,
Máris egy újabb fura arcot láttak
Úgy gyúrta a srác a vasat, mint más a tésztát,
Csak ő nem dolgozik semmilyen disco-bejáratnál
üdvözli a Fehérlófia nyíltan, kedvesen,
Mire amaz meglepően, eképpen:

- Jó napot te kutya, na hogy ityeg a fityeg?
Vasipari Géza, a vasgyúró vagyok,
hallottam, kemény vagy, na meg erős is vagy,
na gyere, csak figyeld a lábmunkámat

- Úgy jössz nekem mint egy muflon,
de laposra verlek, és leszel teflon

- Lenyomtál Lófiú, mint a bélyeget,
mostantól halálomig hű szolgád leszek

- Most már hárman szolgálnak,
hibáztak, amikor lesajnáltak
Fanyi, Morzsi, Vasi, gyertek velem,
aki kötekedik, azt földhöz verem

Letáboroztak, majd ketten a Fehérlófiával mentek,
Fanyit otthagyták, hogy a kását kevergesse
Főzte, keverte, nyugodtan henyélve,
Mire amonnan előpattant egy furcsa szerzet

- Én vagyok a környéken a legnagyobb pronyó,
én vagyok a Pokolban a leginkább szenyó,
add nekem a kását, ha nem akarsz bunyót,
én vagyok a Hétszűnyű Kapanyányimonyók
Ha nem adod nekem, megszívod, nagyó',
Megeszem a hasadról, nem is lesz bunyó
Mer' én vagyok itt a legnagyobb genyó,
én vagyok a Hétszűnyű Kapanyányimonyók

A másik két hős is ugyanígy megjárta,
Negyedik nap a Lófiú vigyázott a kására

- Add ide a kását, Fehalófaja,
vagy megeszem a hasadról, sok lesz az a kaja
Mit nézel? Mit nem értesz Fehalófaja,
Fehalófaja, Fehalófaja

- Uuuh, milyen aljas vagy,
leszakítom mindgyá' a szakálladat
Oooh, milyen gonosz is vagy,
odacsapok egyet, hogy földhöz ragadsz
Fanyi, Morzsi, Vasi, nézzétek meg, mit fogtam,
Ezzel a lapáttal egy órán át klopfoltam
Ne már, eltűnt a Koponyányimonyók,
Keressük meg, hova ment el, gyertek velem, Pronyók

Mentek egy hétig, mendegéltek,
Találtak egy lyukat, az Alvilágba
Fanyi font gyorsan egy kosarat, kötelet,
De lemenni a lyukba persze nem mert,
Ahogy Morzsi és Vasi sem volt elég bátor,
Csak a Lófiú volt legény a gáton.

Leérkezett hát Fehérlófia az Alvilágba,
Alig ment kettőt, nézett hátra,
Ott állt a Kapanyányimonyók háza,
Benne a Monyók tükör előtt,
Szakállat kefélt, olajozott,
Kását főzött, nagy adagot
De megégett a kásától a törpének a hasa,
Mert megette a hasáról a kását a Faja.

Elbánt vele a Lófiú majd továbbment,
Gondolta, szétnéz, mielőtt felmegy
És hirtelen mire lett figyelmes?
Rézmező, rézerdő, középen vár,
Talán érezte, hogy ott talál egy királylányt.
Odament hát, aki így fogadta:

- Mit keresel itt felvilági, hol a madár se jár?
Most jaj neked, az én uram a 3-fejű sárkány,
Ha hazajön és meglát, azonnal szétvág,

- Lókutya, az életeddel játszol-e,
Gyere ki a szűrömre, játsszuk le!

- Atya-gatya, mekkora nagy 3-fejű sárkány,
ellátom a baját, ne aggódj, királylány,
mert én vagyok a Fehérlófia, a Faja,
nem leszek a sárkánynak reggelire kaja.
Győztem, lenyomtam a sárkányt,
gyere velem fel, csodaszép királylány

Akinek az egyik szeme sírt, a másik nevetett,
Mert dolgozott benne a testvéri szeretet

- Nővéreim túszejtői sárkányok,
kapsz értük apámtól fél királyságot,
és a legszebb húgomat.

Megfűzte a srácot.
Elindultak hát ketten a két sárkány ellen,
S a Lófiú hirtelen mire lett figyelmes?
Ezüstmező, ezüsterdő, középen vár,
Tudta már, hogy ott talál egy királylányt
Bement hát, aki így fogadta:

- Mit keresel itt felvilági, hol a madár se jár?
Most jajj neked, az én uram a 7-fejű sárkány,
Ha hazajön és meglát, azonnal szétvág

- No, kutya, véget ért az életed,
megölted az öcsém, a legkisebbiket!

- Aszta-paszta, mekkora nagy 7-fejű sárkány,
ellátom a baját, ne aggódj, királylány,
mert én vagyok a Fehérlófia, a Faja,
nem leszek a sárkánynak ebédre kaja.

7 fej odalett, a sárkánynak vége lett,
Elindultak végül a legfiatalabb lány fele,
És a Lófiú már messziről kiszúrta:
Aranymező, aranyerdő, középen vár,
Gondolta, akkor talán kihozza a királylányt.
Bement hát, aki így fogadta:

- Mit keresel itt felvilági, hol a madár se jár?
Most jajj neked, az én uram a 12-fejű sárkány,
Ha hazajön és meglát, azonnal szétvág

- No, végre itt vagy, te bolhás Kutya,
mit mondtál, hogy is hívnak? Fehérlófia?
Megölted két öcsémet, ezért vagyok pipa,
gyere ki a szérűmre, lealázlak, Kutya!

- Huju-jujuj, mekkora nagy 12-fejű sárkány,
ellátom a baját, ne aggódj, királylány,
mert én vagyok a Fehérlófia, a Faja,
nem leszek a sárkánynak vacsira a kaja.

12 fej odalett, a sárkánynak vége lett,
Elindultak hazafelé, pokolból a felszínre,
Először a három nő ült be a kosárba,
Persze, hogy a Lófiú a végén pórul járta,
Mert Fanyűvő, Kőmorzsoló és Vasgyúró,
Voltak olyan szenyók és pronyók,
Hogy a kosarat neki már nem engedték le,
És még a három nővel is megléptek,

Várt egy darabig a Fehérlófia,
Aztán elment. Eleredt, szakadt az eső,
Felvette a szűrét, hogy óvja az irháját,
Majd hirtelen mit lát?

- Jaj, hogy csiporog ez a három kicsi griffmadár,
jó lenne nektek három meleg kis kabát,
ömlik az eső, meg fogtok fázni,
odaadom a zakómat, így nem fogtok ázni.

- Megjött a Griffpapa, hello!
Kié ez a kínai-piacos zakó?
Ki takart be titeket, na ki vót?
Mondjátok meg, nem bántom, frankó.

- Hé griffmadár, grifimadár,
az ottan az én jakóm,
hé griffmadár, ne bántsál,
nem vagyok én fészekrabló

- Gyere elő felvilági Sean Paul,
látom már hogy nem vagy egy tapló,
amit a fiókákkal tettél, az baró,
kívánj bármit, teljesítem, nem leszek bunkó

- Ha felvinnél a felszínre, az volna a jó,
akad még nekem ott egy-két tennivaló

- Oké, itt van a sarkon egy diszkont,
hozzál onnan kenyeret meg bacon-t,
Hármat hozzál, ne egyet, ne kettőt,
azzal fogod tömni a bendőm

Hazavitte hát a hátán a griff a fiút,
Aki útközben adagolta kérésre a húst,
Csakhogy idő előtt elfogyott a szendvics,
Levágta hát kezét-lábát, hadd egye meg azt is,
Mert a madár enni kért, ő meg adni sosem fél,
Gondolta, így odaér, bár a lába veszni kél
Persze látta ám a griff azonnal, mikor odaértek,
Hogy a Lófiúnak a tagjai teljesen eltűntek,
Biztos van rá módszer, vizsgálta a griff,
Odarepült hozzá, volt nála egy tipp:

- Bocsika, hogy nem bírtam a tempót,
Hát bizony elég rosszul nézel ki, ez nem jó,
Figyelj, itt van egy Rosé a Bock-tól,
Majd kezed-lábad kinő ettől a bortól

Ahogy a griff megmondta, keze-lába kinőtt,
Hétszer betyárosabb lett ott helyben, rögtön,
Elköszöntek, megköszöntek egymásnak mindent,
A mutáció után persze egyből a csajokért ment.
Hazamentek apához, akitől megkapta a királyságot,
Nászajándékba a gyönyörű királylányához,
Így ment zsinórban, minden sikerült neki,
Övé lett a legjobb nő, ő volt a legnagyobb zseni.
Boldogan, vígan éltek-haltak,
Máig is, ha meg nem haltak azóta...

Még több magyar irodalom ...
Még több tanuljunk Belgával ...