Csínom Palkó

Cseh Tamás - Cserhalmi Gyögy: Csínom Palkó

Ha végigolvassuk alább a dalt, meglátjuk, hogy a kuruc vitézek háza táján sem volt azért minden rendben...


Csínom Palkó

1.    Csínom Palkó, Csínom Jankó,
    Csontos kalabérom,
    Szép selymes lódingom,
    Dali pár pisztalyom.

2.   Nosza rajta, jó katonák,
    Igyunk egíszséggel!
    Menjen táncba ki-ki köztünk
    Az ő jegyesével!

3.    Ne bánkódjék senki köztünk,
    Menjünk az Alföldre,
    Megrontatik kezük által
    Az labonc ereje!

4.   Szabad nekünk, jó katonák,
    Tisza-Duna közi,
    Laboncságnak mert nincs sohult
    Ottan semmi közi.

5.   Darulábú, szarkaorrú
    Nyomorult nemzetség
    Fut előttünk, retteg tőlünk,
    Nyomorult nemzetség!

6.   Görbe hátú, mert lenyomta
    Füstös moskotéra,
    Elfárasztott, elbágyasztott
    Dióverő pózna.

7.   Tüzes madzag, apró csollong,
    Lombos az gagyája,
    Tátva-nyitva mindeneknek
    Nagy éhelholt szája.

8.   Toldott-foldott, tetves-reves
    Minden portékája,
    Kalapjának nedvessége,
    Lefügg kalimája.

9.   Renddel állván, nagy sokaknak
    Meggyőzik az társát,
    Ebről ebre hagyják
    Békasütő nyársát.

10.   Elig nyílik fel a szája
    Berdó kiáltásra,
    Korog-morog öres hasa,
    Siet jóllakásra.

11.   Rendeletlen öltözeti,
    Csúfos pántlikája,
    Nem érne egy abadolmánt
    Minden portékája.

12.   Lapos guta megütötte
    Bornyúbőr iszákját,
    Kebelében legelteti
    Sok ezer marháját.

13.   Mely marhának tetű neve,
    Tartsa ő magának!
    Nyúzza rendre, jó lesz bőre
    Bornyúbőr iszáknak.

14.   Mert ő igen gyenge nemzet,
    Szokott effélire,
    Országában eleget kap,
    Menjen hát helyire!

15.   Ugyan mit is vitézkedünk,
    Jó kuruc vitézk,
    Mert ezeknek drágább kéncsét
    Én soha nem lelek.

16.    De gyűlölöm, mert nyomorú
    Mégis kevélységre,
    Ládd, majd feldől, mégis indul
    Magyarok vesztire.

17.   Kicsírázott eb-agyara
    Az magyar cipóra,
    De megváslik foga bele,
    Lészen még oly óra!

18.   Sok tokosnak mentél te már
    Éltének végére,
    Szabadoson öszvementél
    Ütközetből véle.

19.   Sok szerencsét próbáltál te
    Velünk német ellen,
    Holott soha nem voltál te
    Szerencsétlenséggel.

20.   Sok cifornyás német urat
    Rabságra hajtottunk,
    Sok kalapot mezőségen
    Öszve is tapodtunk.

21.   Nosza! most is űzzük, vágjuk
    Mind ellenségünköt,
    Mutassuk meg nemzetünknek
    Jó vitézségünköt!

22.   Fut az tokos, tüzes madzag
    Kihull az keziből,
    Őszi keserű gombája
    Kidől az fejéből.

23.   Után, kuruc, után!
    Tiéd az puskája,
    Enyim pedig az kancája,
    Tied az lódingja!

24.   Rajta, Miska, rajta
    Az tüzes labancon!
    Mienk leszen az nyereség
    Mind az derék harcon.

25.   De mindezek fegyverekkel
    Nem érnek egy pénzt is,
    Hadd el, vedd el az szablyáját,
    Üsd le az fejét is!

26.   A nagyszájú horvátnak is
    Fekete csizmája,
    Hosszu nyakú, kurta farkú
    Görcsös paripája.

27.   Egy rossz, rozsdás kalabérja,
    Életlen szablyája,
    Csipás szemű kancájával
    Együtt van kvártélya.

28.   Noha éhhel csak meg nem hal,
    Nincs benn takarmánya,
    Sokszor száznak sincs közöttök
    Egy pipa dohánya!

29.  Az vitéz kurucnak
    Van szabott dolmánya,
    Sarkantyús csizmája,
    Futó paripája.

30.  Az gyalog kurucnak
    Van frissen járása,
    Mint Pelagus lónak,
    Van sebes futása.

31.  Vitéz karja lábaiban
    Karmazsin csizmája,
    Gyönggyel fűzött az bocskora,
    Ezüstös kapcája.

32.  Hátán cifra farkasbőre,
    Kurta kis dolmánya,
    Nyakában függ gyönggyel fűzött
    Csontos kalabéra.

33.  Fényességgel mind berakva
    Aranyas szablyája
    Nyuszttal béllett az süvege,
    Csillagos forgója.

34.  Patyolat az kuruc,
    Gyöngy az felesége,
    Hetes vászon az laboncság,
    Köd az felesége.

35.  Szegén kuruc elveszett, mert
    Sokszor egyest isznak,
    Pohárt császár életiért
    Egymásra hagyítnak.

36.  Nosza tehát, hadnagy uram,
    Dúljuk fel jószágát,
    Mind ellenségünknek
    Hajtsuk el marháját!

37.  Ha rád támad az pénziért,
    Vágd be az ajtaját,
    Fúrd meg az hordaját,
    Idd meg mind az borát!

38.  Az paraszt embernek
    Fogd meg az szakállát,
    Hajtsd el az marháját,
    Verd pofon ő magát!

39.  Az laboncság takarodjék
    Nemes országunkból,
    Hogy végtire szalagszíjat
    Ne fogjunk hátakból!

A kuruc költészet talán legismertebb darabja. A címben nem egy kuruc vitéz neve áll. Az első két strófa az énekszerző lovait szólítja meg. A "csínom", ezek szerint lóterelő szakkifejezés. A vers maga a kuruc "ethosz" foglalata. Valójában elég sekélyes, a nemesi és a rabló identitás keveredéséből összeálló világkép ez, ahol a kurucok háza táján minden rendben van: "Patyolat az kuruc, / Gyöngy az felesége, / Hetes vászon az laboncság, / Köd az felesége." Ha éppen nincs ütközet (vagy ha a labanc túlerőben van), akkor mindig kaphatók egy kis fosztogatásra, parasztszakáll-húzogatásra.
Forrás: A kuruc küzdelmek költészete, kiad. Varga Imre, Bp, Akadémiai, 1977, 140. sz.